Gyógyfű CUKORSTOP VÉRCUKORSZINT SZABÁLYOZÓ szálas teakeverék 50g

Mit tudhatunk a növényekről?
A teakeverék egyedi összeállítású. A népgyógyászati tapasztalatok és az ezeket igazoló legújabb tudományos eredmények felhasználásával készült. A fehér babhéj a Német Gyógyszer Kódexben hivatalos. A fehér eperfa levél a Kínai Gyógyszerkönyvben elismert. A csalánlevél szerepel az Európai Gyógyszerkönyvben.
A fűszerként ismert tárkony újabban került antidiabetikus növényként a kutatások látószögébe. 

Milyen előnyös hatással jár fogyasztása szervezetünkre?
A keverék elsősorban a szervezet vércukorszintjének csökkentésére, normális szinten tartására szolgál. A gyógytea használata a 2-es típusú cukorbetegség enyhe, kezdődő szakaszában ajánlott. A nálunk mára feledésbe merült, de a tudomány által ismét felfedezett eperfalevél hatása a legösszetettebb: gátolja a cukor és a keményítő bontásáért felelős enzimet, vizes kivonatában inzulint létrehozó és inzulintermelést fokozó komponenst is találtak. Kellemetlen mellékhatásokat, gyógyszerkölcsönhatásokat nem észleltek az alkotórészekkel kapcsolatban. Előrehaladottabb cukorbetegségnél rendszeres fogyasztása alkalmas a gyógyszeres kezelés kiegészítésére. A tea fogyasztása nem helyettesíti az inzulint és az orvosi felügyeletet!

 

 

Hogyan használjam?
1 evőkanállal ¼ liter forró vízre. Egy csészével főétkezések előtt.

 

 

Összetétel:
Összetevők: fehér babhéj, fehér eperfa levél, csalánlevél, tárkony
Kiszerelés: tasak
Tömeg: 50g

 

 

További információk:

Felhasznált irodalom:

• Szendrei, K.-Rédei, D. (2006): Növényi szerek a diabétesz kezelésében. Komplementer Medicina, 2006/3 6-16 p.

• Szendrei, K. et al (2012): Vércukorszint csökkentő újabb növényi anyagok. Gyógyszerészet, 56. 467-474. 2012.

• Szendrei, K. et al (2006): Gyógynövény alkalmazások a Kárpát-medencében: Mit ér az eperfalevél? I. rész Gyógyszerészet, 50. 243-248. 2006.

• Andallu, B. et al (2001): Effect of mulberry (Morus indica L.) therapy on plasma and erythrocyte membrane lipids in patients with type 2 diabetes. Clinica Chimica Acta 314 (2001) 47-53